Navigation Menu+

Hírek


Hírek

Gulyás Andrea mesél

MŰVEK – TITKOK A MŰTEREMBŐL  – ÉLETRAJZMŰVEK LAKÁSTÁRLATONDSC_3116Beszélgetés Gulyás Andrea festőművésszel, 2015. május 6.
Sokakban fogalmazódik meg a kérdés Szentendrére érkezve, ha a festők városában járunk, hol vannak a festők? Igen kevés kvalitásos művész ad erre választ, az idelátogatóknak. Ezen kevesek közé tartozik Gulyás Andrea, akinek műterme ablaka a Fő térre néz, vagy onnan néz be a házak ablakán?
Régóta láthatunk téged a Görög utca tetején, a képeidet viszont csak most tavasztól. Miért van ez?
Igen, mert 2015. januárjában kezdtem el festeni. Persze azért ezt megelőzte tizenkét év. 2003-ban ismerkedtem meg Győzővel, ő volt az, aki megszerettette velem a művészetet, a festészetet. Igaz a szüleim is szerették a képeket, festmények között nőttem fel Várpalotán.Ez az egész úgy kezdődött, hogy szerettem volna a festményeket gyűjteni, minden alkalomra – szülinap, karácsony – Győzőtől festményt kértem. Egyébként úgy ismerkedtünk meg, hogy egy portrét készített rólam. Aztán, ahogy jártuk a kiállításokat, ahogy láttam hogyan dolgozik, ez elkezdett inspirálni. Egy egy kiállításra mikor elmentünk, megálltunk az alkotások előtt és kielemeztük, ez tudattalanul a tanulás folyamata volt már, ahogy végig beszéltük milyen a kép kompozíciója, vagy mitől nagyszerű, vagy épp nem annyira a kép. Egy öt-hat évet tanultam Győzőtől rajzolni, de sosem gondoltam, hogy nem csak kedvtelésből fogok festeni. Eleinte főleg akvarelleket festettem, most viszont akrillal dolgozom, és szeretnék olajjal is. Az akvarellek nagy része Győző technikai tanácsaival készülnek, az akrill képeim viszont már teljesen önállóak.DSC_3092Gondoltad volna, hogy festő lesz belőled?
Nem, ezt soha nem gondoltam volna. Tényleg, olyan furcsa az élet. Egyáltalán nem tudatos folyamat volt, nekem olyan természetes ez a művész-közeg, valahogy a részemmé vált. Nem is tudom megmondani hogy, vagy miért is kezdtem el festeni. Január 1-jén vettem elő először vásznat, és motiváló, hogy jók a visszajelzések. Győző is nagyon büszke rám, látja a fejlődésem. Beleszólni nem szokott sosem, de mivel én ezt nem tanultam, küzdelem megfesteni egy képet. Mikor elakadok, akkor egy-egy tanáccsal segít, amit van hogy megfogadok, van hogy nem.Általában készítek egy vázlatot, papírra szénnel, ezt viszem fel a vászonra, aztán a színek menet közben körvonalazódnak. Ami nekem jól megy, az a kompozíció és a tónus eltalálása. Ezek nem tudatos, előre fejben lévő képek, festés közben születnek.
Az a stílus, amiben alkotsz, konstruktivista. Ehhez jó terep Szentendre zegzugos belvárosa.
Igen, szoktam fotókat is készíteni, ez egy játék, hogy több fotó alapján építem fel a képeimet. Nagyon szeretem Szentendrét, nagyon inspiráló itt élni. Az ember mindig meglát egy újabb, érdekes vonalvezetésű tetőt, sikátort vagy házat. Egyébként van, aki a lírai konstruktív stílusba sorolja a képeimet, mert nőies, érzelmekkel telített a színek által.
Tervezd, hogy bemutatod a képeidet kiállításon is?
Volt most tavasszal, márciusban egy közös kiállításunk Lábatlanon Győzővel, ez volt nekem az első. Két kisebb falon az én képeim voltak, összesen hat, és legnagyobb megdöbbenésemre, ötöt még a megnyitón megvásároltak. Ez nagyon jó érzés. Többször van jó érzésem egy kép kapcsán, mert maga az alkotás is jó érzéssel tölt el, aztán mikor elkészül a kép, az is, és ha még a fogadtatás is pozitív, az pedig végképp.
Hogyan festesz, leülsz és amíg el nem készült dolgozol rajta, vagy vissza-vissza térsz a képhez?Én napközben tudok dolgozni, lámpafénynél nem látom jól a színeket. Reggel felkelek és egy-két megszakítással estig festek. Jellemző rám, hogy festés közben megnézem a képeket fejjel lefelé is, és ha úgy látom, hogy úgy is rend van a képeken, akkor valószínű jól fog sikerülni.Van, hogy kint festek a téren, az emberek nem zavarnak mikor körülállnak, csak azzal van problémám, mikor valamit kérdeznek, és kizökkentenek a koncentrációból.
Érdekes, hogy a festményeid messziről nézve inkább tűnnek akvarellnek, mint akrillal készített képeknek.
Deim Pali bácsi jegyezte meg a múltkor, hogy annyira érzékenyen van festve, kicsit olyan remegősebb az egész, nem olyan tömény, mint ahogyan az akrillal szoktak festeni. Ezt úgy érem el, hogy ecsettel szétdörzsölöm a vékony festékréteget, ezzel más hangulatot ad vissza a kép, kicsit levegősebb.
Forrás: http://lakastarlat.hu/


 

Átadták a MOB és a Nők a Sportban Bizottság pályázatának díjait

Az első helyezettnek járó díjat Gulyás Andrea kapta "Fényforrás" című művéért. Mellette Regőczy Krisztina. Fotó: Szalmás Péter

Az első helyezettnek járó díjat Gulyás Andrea kapta “Fényforrás” című művéért. Mellette Regőczy Krisztina. Fotó: Szalmás Péter

A MOB a Nők a Sportban Bizottsággal közösen, immár negyedik alkalommal hirdetett pályázatot a nyári és téli olimpiai játékokon résztvevő női sportolók tiszteletére.

A pályázat célja az volt, hogy felhívjuk a figyelmet az olimpiai játékokra és azon résztvevő női sportolókra, valamint tisztelegjünk a sportolók mögött álló édesanyák kitartó támogatása, elkötelezettsége és odaadása előtt.

A pályázatot képzőművészet (festmény, szobor, grafika) és fotó kategóriában hirdettük meg.

A pályaműveket egy három tagú bizottság – dr. Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója, Szunyoghy András Barcsay- és Mednyánszky-díjas grafikus-festőművész, továbbá Sallay András olimpiai ezüstérmes és jégtáncvilágbajnok – bírálta el. A munkájukat egy elő-zsűri, a MOB Nők a Sportban Bizottság tagjai segítették.

Az eredményhirdetésnél Regőczy Krisztina, a MOB Nők a Sportban Bizottság vezetője köszöntötte a megjelent művészeket, majd köszönetet mondott a zsűrinek és a kiállításnak helyt adó Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatójának, ezután kihirdette a három díjazott alkotást.

A nyertes és díjazott munkák mellett a kiállításra érdemes alkotások december elsején 14 órág megtekinthetők a Sport Agóra kiállítótermében (1146 Budapest, Ifjúság útja 2., a Papp László Aréna mellett, Kedd – Szombat 10-től 17 óráig).

I díj: Gulyás Andrea –  Fényforrás
II. díj: Szabó Anikó – Szabadon választott
III. díj:  Lengl Orsolya – Azonosság

Különdíj: Óvári János – Stredball I

(MOB)

Forrás: http://jochapress.hu/


Mester és tanítványa – Közös kiállításon láthatók Bihon és Gulyás festményei

2016. július 11., 19:30 szerző: Tóth B. Zsuzsa

Badacsonytomaj – Bihon Győző és Gulyás Andrea, mint mester és tanítványa együttes kiállításának megnyitóján Atlasz Gábor festő úgy fogalmazott, hogy szellemi értelemben is el vagyunk kényeztetve a Balaton-felvidéken, ahol egy csoda kellős közepén csücsülünk.

– A két alkotót a gyűjtőszenvedély, majd a tanítás kötötte össze. Gulyás Andrea kiváló tanítványa volt Bihon Győzőnek, aki olyan tanácsokkal látta el, hogy fénysebességgel izzott fel a tehetsége. Mindkettejük életében meghatározó hely Szentendre, az ottani iskola, és annak hatása. A képeken a szentendrei építészeti motívumok is felismerhetőek. Andrea rendet keres, ez a festészetben óriási misztérium.

Deák Ferencné, Béresné Nagy Ildikó és Béres György a kiállításon Fotó: Tóth B. Zsuzsa

Bihon Győző festőművészt a szakma abszolút magáénak tekinti. Nem bír magával, tanulni akar utána megy a tudásnak, addig, amíg meg nem találja, amit keres. Hazánkon kívül számos külföldi városban volt kiállítása. Expresszív alkat, akiben ott van a jéghideg logika. A teljességre törekvés igényével az összes regisztert meg akarja ismerni. Nincs megállás, 24 órán át dolgozik, álmodni is munka közben szokott. Innentől beszélhetünk hivatásról és küzdelemről. Hiszen lerágja az összes körmét egy piszlicsáré probléma miatt. Városképek, fantasztikus portrék jellemezik – mondta méltatásában Atlasz Gábor.

Hozzátette, hogy Egry József a kiállítótér földszintjén fogad bennünket, az emeleten pedig Gulyás Andrea és Bihon Győző munkái okoznak meglepetést. Az Egry József Emlékmúzeumban szombaton nyílt, Dimenziók és áttűnések című tárlat egy hónapig látogatható.

A megnyitón Babos Lajos és Piller Balázs közreműködött.

Tóth B. Zsuzsa

Forrás: https://veol.hu/badacsonytomaj/mester-es-tanitvanya-1778059


2016. május 18., 12:16

Gulyás Andrea és Bihon Győző festőművészek tárlata nyílt meg május 14-én a Bercsényi utcai Céh Galériában. A trópusi eső ellenére nagy érdeklődés kísérte a megnyitót. A tárlat május 30-ig tekinthető meg kedd kivételével naponta 11 és 17 óra között.

A kiállítás-megnyitón Berényi Mariann, a Magyar Múzeumok Online főszerkesztője mondott köszöntőt, melyből néhány gondolatot idézünk:

gulyas_bihon (36)gulyas_bihon (37)

„Vajon hányszor érezzük úgy egy városban, hogy végtelenített tükörlabirintusba keveredtünk, ahol sétáink a térismétlődés érzetét keltik? Amikor egy város nem tárulkozik fel előttünk: bárhogy is próbálkozunk, mindig csak a közterekre nyíló házak homlokzatát ismerhetjük meg. Sosem derül ki, mi rejlik a falak mögött: nem nézhetünk sem be, sem ki az ablakokon, nem léphetünk be és ki a kapukon. Antihősökké válunk, akik nem találják meg céljaikat, csupán bolyonganak a számukra megnyitott dimenziókban.

Andrea és Győző nem tartozik az ilyen hősök közé. Meg sem próbálnak bejutni az oromzatok mögé, tekintetük eltekint a térbeli elemek primer megismerési formáitól. Győző felülemelkedik, hogy a hétköznapi perspektívát kitágítva, felülnézetből analizálja és szintetizálja azt, amit más az utcaköveken jobbra és balra, fel- és letekintve érzékel.

Andrea közben idelenn marad. Testközelből figyeli a horizontot, benne a formákat, arányokat, hogy saját érzéseinek letisztult nyomatát az anyagi világ kontrasztjaiban lássa viszont. Ami összeköti munkáikat, az egyrészt a személyes kapcsolat, a kettőjük között fellépő kölcsönhatások, amelyek hatására 2012-ben Andrea elkezdett festeni. Hasonlóan erős kapcsolódási pont a térperspektíva. Bár Bihon Győző pont idén 10 éve, hogy Toszkánában elkezdett vertikálisan távolodni témájától, egyre magasabbról, formailag és technikailag egyre többféleképp ragadja meg a települések beazonosítható jeleit, térszerkezetük sajátosságait, mégis, ami ebben a teremben leginkább összekapcsolja kettőjük művészetét, az a városi tér. Amelyben sétálnak, ahol alkotnak, dolgoznak, kommunikálnak. Talán a legtöbb vendéggel, aki a városba érkezik, s akik számára sokszor ők ketten képviselik a szentendrei művészetet, a háromdimenziós városi tér kétdimenziós tükrét. Vagy épp hármat, hiszen Győző gyakran olyan technikákat választ, amely új dimenziót emel a hagyományos képalkotási gyakorlatba. (…)

A két alkotó közötti, térben kirajzolódó kölcsönhatások ebben a teremben is megfigyelhetők. A színek találkozása az átlók végpontján, a szembenézések épp olyan meghatározók, mint a térbeli koordináták kiválasztása. Győző képeit a városnak háttal látjuk, a fénnyel megegyező irányba mutató figyelmünk elszakad a közvetlen környezettől. Andrea letisztult formanyelvével viszont úgy kommunikálhatunk, hogy közbe a városi tér is folyamatosan beleszól ebbe a párbeszédbe. A képek arra ösztönöznek, hogy merjük elemeire bontani, újraszerkeszteni a barokk óváros, templomtornyok, háztetők motívumait, hiszen az egzakt tér állandóságához mindig visszatérhetünk. Az alkotásokon az embert pont ez az absztrakció emeli a képbe. Mindkét művész egyfajta ars poeticát fest az egymást metsző síkok, egymáson átderengő vagy épp áttörő színmezők térrétegein keresztül. Andrea hangja lírai, benne a nagy elődök – Aknay, Deim, Balogh és az Európai Iskola – szólamaival. A líraiság Győző konstruktivista, kubista műveiből sem hiányzik, távoli égi képein már érezzük azt a jó értelemben vett tériszonyt, amely a távolságból és magasságból fakad, és a fizikai világ megismerhetetlenségére reflektál. (…)”

gulyas_bihon (2)gulyas_bihon (3)gulyas_bihon (4)gulyas_bihon (7)gulyas_bihon (8)gulyas_bihon (11)gulyas_bihon (16)gulyas_bihon (17)gulyas_bihon (19)gulyas_bihon (20)gulyas_bihon (21)gulyas_bihon (22)gulyas_bihon (23)gulyas_bihon (25)gulyas_bihon (30)gulyas_bihon (29)gulyas_bihon (47)gulyas_bihon (32)

Fotók: Deim Balázs

Forrás: http://szentendre.hu/uj-dimenziok-2/


 

 


 

2017-The talent Fődíj–  Dimenziók.

The talent- Ritmus I.helyezet Dimenziók II.-Gulyás Andrea


Antihangszer

Csoportos kiállítás
2016. november 26.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2016. november 26. 18 óra
Megnyitja: Tisza Kata társadalomkutató
Filmvetítés: Űropera (1993) Késő Naív Est – Űrharmónikusok fellépése a Játékszínben
Hiányzene koncert: ef Zámbó Happy Dead Band
Megtekinthető: 2016. november 26-tól december 18-ig

Print

Antihangszer

Azt hiszem, ez volt az első hangszerem. Egyben talán az utolsó is. Egy osztálykiránduláson voltam gyerekkoromban, Korondon. Híres fazekasfalu, mindenütt árusokkal. Nemigen volt pénzünk vásárolgatni akkoriban. Megláttam egy csengőt. Apró kis rézcsengő volt. És én nagyon megkívántam. Végül is, hát elloptam. A buszon hazafelé végig szorongattam. Senkit sem érdekelt, de mégis rettegtem, hogy kiderül, mit csináltam. Mire hazaértem, már teljesen leizzadtam kínomban. Azt kívántam, bárcsak az egész ne történt volna meg, de már visszacsinálni nem lehetett. Ott maradtam a csengővel kettesben. Elviselhetetlen volt. Szinte vágytam valami büntetésre, hogy feloldozzon. De nem tudta senki sem, és elmondani nem mertem. Gyönyörű hangja volt a csengőnek! És akkor kitaláltam, hogy felszerelem a szobám ajtajára, és valahányszor kilépek meg belépek rajta, megszólal. Ez százszor is megtörtént egy nap, éveken át, egészen addig, amíg el nem hagytam a szülői házat. Ez lett a lelkiismeretem hangja. A titoké, amit nem tártam fel, de úgy mégis könnyebb volt cipelni, hogy a büntetés nem maradt el. Így vezekeltem. A csengő gyönyörű hangja olykor egészen gyűlöletes lett. Emlékeztetett arra, hogy loptam, minden egyes percben. És mégsem szereltem le. Hallgatnom kellett, mert úgy éreztem, megérdemlem. Gyönyörű volt és gyötrelmes egyben. Amikor eljöttem, végül döntöttem, és nem hoztam el. Később rájöttem, hogy tökmindegy. Azóta is mindig a fejemben cseng, ha bármit elkövetek, ami bűnös szerintem, és nem büntettek érte meg. Ha megbüntetnek: nem cseng. Végül mindig csak, ami a fejedben van, az marad meg. Nem könnyű egy ilyen csengővel az élet, nélküle meg nem lehet.

Tisza Kata